Világok Arca, jómagam kontra valóság

Nemrég rendezett születésnapi partim jóvoltából alkalmam nyílt megkóstolni a világ legjobb sörét.

Nem viccelek, szubjektum ide, objektum oda, szerintem feltalálták (megfőzték) A NAGYBETŰS SÖRT.

Nem szabad itt naaagy sörfőzdére gondolni, a Flying Dog nevű kis amerikai cég ún. kézműves söröket főz mini vegykonyhájában, szigorúan szakmaisággal és szeretettel átitatva. Itthon a Csak A Jó Sör nevű kis üzlet importálja sajnos elég borsos áron, de úgy gondolom, néha megengedheti ezt magának az ember.

Én eddig összesen 2-féle sörüket kóstolam, a Snake Dog-ot és a Raging Bitch-et. Fajtájukat tekintve IPA sörök ezek (India Pale Ale), édesen keserű pilzeni ízzel, és bikaerős 8-9 % -os alkoholfokkal.

Maga a sör annyira eltalált márkaerővel bír, hogy érdemes kicsit utánajárni. Az üvegek és a söröscímkék grafikái külön dícséretet érdemelnek.

A sörfőzde honlapja (katt!)

Kis hazánkban pedig itt lehet kapni.

Good people drink good beer!

Íme közzéteszem próbacikkem az Origo Techbázis rovatába, melyet éppen egy órája küldtem el a szerkesztőségnek.

--------------------------------------------------------------------------------------------

A 21. század első évtizede napjainkkal bezáróan igazi áttörést hozott a technológia és számítástechnika világában. Ekkor jelentek meg és váltak elterjedté olyan mobileszközök, mint az okostelefonok, tabletek, e-Book Reader-ek, illetve az okostévék, és a különböző kábelszolgáltatók tévén keresztül elérhető szolgáltatásai, melyek bármely otthoni készülékből instant szórakoztató és információs központot hoztak létre.

A tartalom, média és hírfogyasztás ugrásszerű növekedése, illetve a vezeték nélküli mobiltechnológiák (wi-fi és 3G) megkívánták, hogy az eszközök kisebbek, hordozhatóbbak legyenek, és akár a metrón zsebből előhúzva percek alatt friss tartalommal lássanak el bennünket.

A jelen és a jövő kétségkívül az okostelefonoké és a tableteké, ha úton vagyunk, és remélhetőleg a smart tévéké, ha éppen otthon helyezzük magunkat kényelembe. Az okostelefonok elterjedése a palmtopok kezdeti sikertelensége óta nem volt ilyen nagy volumenű. Ma már nem számít, hogy melyik szolgáltatót, illetve gyártót nézzük, mindenki megtalálja a magának való kütyüt pénztárcájához mérten a Vodafone vagy T-mobile saját gyártású smartphonejától a csúcs iPhone-ig. Ezek az eszközök hozták a köztudatba azt a két fogalmat, amely minden bizonnyal meghatározza majd közeljövőnket, ha éppen információra vagy éppen szórakozásra éhesen nyúlunk a zsebünkbe. Az egyik az iOS, a másik, – nyilván kitalálták – az Android elnevezésű operációs rendszer okostelefonokra, és az azokkal kompatibilis táblagépekre. Természetesen nem elhanyagolhatóak a Nokia és Blackberry fejlesztései sem, ám ezek felhasználói csekélynek mondhatók akár az Android, akár az iOS-t futtató gépek mellett napjainkban.

Hogy miért is emeltem ki e két fogalmat az információstechnológia erdejéből? Az iOS-t futtató Apple iPhone és iPad és az Androidot futtató Samsung, Sony Ericsson, LG, HTC, stb. telefonjai és táblagépei hozták el néhány évvel ezelőtt azokat az alkalmazásokat (applikációkat vagy röviden: appokat), melyek már szinte feleslegessé teszik az internetes böngésző megnyitását az egyes eszközökön. Hála az mobil operációs rendszerek alkalmazásboltjainak (iOS-nél App Store, Androidnál Android Market), napjainkra már minden létező funkciónak létezik ingyenes, vagy csekély összegért kínált applikációja. A hírportálokkal a helyzet ugyanez: itthon és külföldön minden nagyobb online vagy offline magazin, újság és hírportál rendelkezik interaktív, gyorsan frissülő, és felhasználóbarát alkalmazással. Így szinte feleslegessé válik megnyitni az adott böngészőt, és ott keresgélni, amikor az appok egy gombnyomással, és sokkal jobban optimalizálva tárják elénk tartalmukat.

Az utóbbi évek egyik legnagyobb technológiai dobása a táblagépek, vagy tabletek megjelenése volt. Az Apple és a Samsung, a két nagy vetélytárs szinte egyszerre dobták piacra hordozható, érintőképernyős tabletjeiket, majd a többi gyártó is szépen beállt a sorba (pl. HTC, Blackberry) több-kevesebb sikerrel. Az elgondolás nem volt újszerű, azonban a hardveres és szoftveres fejlesztés kb. 2009-re jött úgy egyensúlyba, hogy a termékek érettek legyenek a tömeggyártásra. A táblagépek színrelépését sokan igen nagy szkepticizmussal fogadták.

Olyan eszközt láttak benne, amely méreteit és tudását tekintve már nem feltétlenül egy okostelefon (pedig valójában az), illetve még nem rendelkezik olyan hardveres jellemzőkkel, mint egy kisebb netbook vagy notebook. Szerencsére, ahogy teltek az évek, ezek a táblagépek külföldön rendkívül, itthon az árak miatt visszafogottan lettek népszerűek.

Minden funkció és előny, ami egy smartphone-ban megvolt, szerepelt a tabletben is, azonban jóval nagyobb kijelzője olyan új alkalmazások telepítését tette lehetővé, amivel ezek az eszközök a szórakoztatás, információfogyasztás, megosztás teljesen új oldalát mutatták meg. Mint korábban említettem, ezek is ugyanolyan fejlesztésű operációs rendszerrel futnak, mint kisebb testvéreik, így használatuk ugyanolyan egyszerű és szórakoztató. A nagyobb kijelző nagyobb élvezetet is jelent természetesen. A különböző hírportálok, videómegosztók és fejlesztők külön a tabletek felbontására optimalizált alkalmazásokat készítenek, melyekkel a böngészés még nagyobb élményt nyújt.

Itthon azonban kevésbé terjedtek el az iPad és Samsung Galaxy Tab jellegű gépek borsos áruk miatt. Ezt azonban sokan remekül ellensúlyozzák a jóval olcsóbb (egy iPad árának egy hatoda) e-Book readerekkel. Ezek a táblagépek külsejükben megszólalásig hasonlítanak drágább társaikra, igaz, kedvező árukhoz szerényebb funkciók is dukálnak. A legtöbb e-Könyv Olvasó csupán monokróm kijelzővel bír, és a legtöbb felhasználó pdf, Word dokumentumok olvasására használja, de ezek már egyszerűbb html fájlokat is megjelenítenek. A kicsivel drágább e-Könyv Olvasók már érintőképernyősek, és színes kijelzősek, tehát weblapok megjelenítésére is képesek, de az applikációk használatát és a csúcstechnológiájú mobil operációs rendszereket felejtsük el, mert ezek saját fejlesztésű, egyszerű rendszereket futtatnak. Ma azonban ezek az eszközök is 3. generációjukat élik, tehát wi-fi és 3G kapcsolattal rendelkeznek, melyekkel akár a metrón ülve is elolvashatjuk a legfrissebb online tartalmakat otthonunk és munkahelyünk között ingázva.

Az otthoni médiafogyasztás fejlődése mondható azonban a legkevésbé szembetűnőnek, amikor a legtöbben a mobileszközökre koncentrálunk és azokat helyezzük előtérbe. Mivel a tévé népszerűsége csökkenőben van (a legtöbben hazaérve mindent a számítógépen végzünk), nagyon is intuitív eszközökkel kell, hogy felvegyék a gyártók a harcot az okostelefonokkal és tabletekkel szemben. A tévé, mint eszköz otthon már leginkább egy „optikai meghajtóként” funkcionál, amivel filmeket és sorozatokat nézünk egy külső egység segítségével. Pontosan azzal próbálkoznak a gyártók, ami az embereket a leginkább foglalkoztatja: az interaktivitás, megosztás, online tartalmak, és olyan funkciók, melyekkel a tévénk kvázi számítógéppé változik. A jövő két utat mutat. Az egyik a nem feltétlenül high-tech készülékekhez köthető egységek fejlesztése. Ilyen a Samsung új Blu-Ray egysége, amely bármely, - akár régi – katódsugárcsöves berendezésből interaktív arzenált varázsol. Mindehhez csupán otthoni internetkapcsolat, valamint egy HDMI kábel szükséges, ami összeköti a televíziót és a lejátszót. A Samsung Blu-Ray lejátszók a legkülönbözőbb árkategóriákban kaphatók: a 30 ezer forintnál is olcsóbb BD-D5100-as már képes YouTube-videók lejátszására közvetlenül az internetről, a drágább, közel 200 ezer forintot kóstáló HT-D6750W típus már a ma elérhető legfejlettebb technikát nyújtja.

A másik út egyértelműen a jövő útja. 2012 az okostévék éve lesz, és ezért mindegyik gyártó harcba száll, hogy terméke a fogyasztók kedvencévé váljon. A Samsung készülékein (Samsung Smart TV) például már widgetek-en keresztül érhető el a YouTube és a Facebook, illetve a Samsung Apps alkalmazásbolton keresztül az adott weboldalak tévére optimalizált formában is megjeleníthetők. Természetesen a tartalom igény szerint tovább bővíthető a letölthető app-ekkel melyet a Samsung magyar képviselete folyamatosan bővít a hazai tartalmakkal. Ezekkel a tévékkel már Skypeolhatunk, csetelhetünk a Facebookon keresztül, vagy akár azonnal megoszthatjuk tartalmainkat a kanapéban ülve.

Mondhatnánk, hogy ezek a megoldások a közelmúlt szülöttei, de a közeljövőben mindenképpen kitartanak, ami a tartalomfogyasztásunkat illeti. Hazánk pedig még abban a fázisban van, amikor az okostelefonok reneszánszukat élik, és nem holmi megunt, szükséges napi kacatok. Az eszközöket támogató rendszerek és az applikációk jelenléte, illetve használata pedig nemzetközi szinten is egy fejlődőképes és a fejlődést nagyon is igénylő dolog. A fent említett innovációkat biztos, hogy még évekig nem löki le a trónról semmilyen újszerű technológia. És hogy hogyan változunk mi ezek hatására? Még kényelmesebbek leszünk. Többet nyúlunk telefonunkhoz, ha valaki feltesz egy kérdést, mert tudjuk, hogy egy perc alatt megtaláljuk rá a választ valamelyik applikációval. És legfőképp mobilisek leszünk, ugyanis minden egy kézben összpontosul, legyen szó munkáról vagy szórakozásról.

Kicsit igyekszem magam összeszedni, ami a blogomat illeti, és megpróbálok nem 2 hétig várni a posztfrissítésekkel.

Így, tartva szavam, következzenek 2011 legjobb lemezei az én szájízem szerint, most kiegészítve egy kis infóval és személyes véleménnyel.

• Subsribe - Bookmarks (HU)
  
  Az egyik legtechnikásabb magyar zenekar új albumára sokat kellett várni, pláne, hogy ez előző piszkosul rosszra sikeredett. Ez a korong tipikusan az a fajta, amit legalább 3-4-szer meg kell hallgatni, hogy megértsd, hogy tudd élvezni, első hallgatásra túl összetett és bonyolult rajta kiigazodni. A srácok újítottak, hagyták a nyers, mégis technikás stílust, és megspékelték egy jó adag enumerációval. Kicsit olyan, mintha egy operaelőadás alatt lassan vonulna a kamera főszereplőnk felett. Nehéz, tiszta, bonyolult, és irtózatosan jólesik a fülnek.
  
  
• Téveszme - Megosztom Veled, Mielőtt Feleslegesnek Tartanám (HU)
  
  2011 egyértelműen legpozitívabb csalódása, számomra kétségkívül az ÉV LEMEZE mind magyar, mind nemzetközi szinten. Az egri srácokból verbuválódott HC banda nevét még csak nem is ismertem (szégyen-gyalázat), majd, mióta belebotlottam, nem tudom letenni. Nyers, gyors, őszinte, hihetetlen jó szövegekkel, nagyon jól eltalált énekhanggal. Maga az album nagyon rövid, a Moszkva tér és Stadionok között ingázva végig is hallgatható, viszont a 20 perc mindenért kárpótol. Esküszöm, elküldeném a Ghost Inside énekesének, hogy hallgassa meg, mi folyik kis hazánk HC szcénáján.
  
  
• Textures - Dualism (NL)
  
  A holland Textures zenekar ékes példája a matekos, hosszú riffes, éneklős, üvöltős bandáknak. Mindezt csinálják úgy, az amúgy túlnépesedett kategóriában, hogy abszolút slágeres (nem megkövezni), fogyasztható, és szép muzsikát hegesztenek. Mert értenek hozzá. Kár, hogy az ember keveset látja-hallja őket, pedig nagyobb visszhangot érdemelnének. Csillagos ötös az új lemezük!
  
  
• Of Mice & Men - The Flood (US)
  
  Bevallom őszintén, ez egy csajzenekar. Mármint a fehérnépnek szól. Azt is bevallom, hogy az albumot kb. 3 napja hallgattam meg először, azóta egyfolytában, megállás nélkül. És kurvajó. Pontosan azért, mert a manapság oly' népszerű emo-core vagy mi a fene stílus kellős közepén egy nagyon is optimális és élvezhető, ének-karcoshang arányt tudnak produkálni a sok dzsi-dzsi mellett. Úgy, hogy még nekem is tetszik. Az albumon amúgy voltak olyan számok, melyekre simán ráböktem a sarokban sírva, hogy szép. Lehet, hogy ezért is szól a nőknek, a fenébe.
  
  
• Mastodon - The Hunter (US)
  
  A magyar Téveszme albuma mellett a Mastodon készítette 2011 második legfrankóbb korongját. Amennyire kevésbé masztodonos, annyira jól eltalált, éneklős és elborult lett a Vadász. Kissé hiányolom azt a sötét világot, amit a Leviathan-on halhattam, de annyira megértek a srácok (mit srácok, komoly férfiak), hogy ezt is megbocsátom nekik. A dobos, Brann Dailor neve fémjelzni az album egyik legslágeresebb számához (Curl Of The Burl) készült klip forgatókönyvét, ami fantasztikusan elmebeteg, mégis vicces, de egyben komoly is. Nem egy épkézláb vélemény ez, de na.
  
  
• Counterparts - The Current Will Carry Us (US)
  
  Örül a szívem, amikor egy olyan zenekar lép elő a semmiből, mint a Counterparts. A kaliforniai ötösfogat készíti szerintem azt a zenét, amit a legnyugodtabb szívvel lehet őszintének nevezni. Az tetszik benne, hogy mentes a mindenféle kereskedelmi sallangtól, nyers, mégis letisztult, súlyos és fejbevágós. Kicsit olyan, mintha a nagy kedvenc, Letlive-et seggberúgnák, és a sarokba parancsolnák, hogy írja újra az amúgy is tökéletes albumát. Tiszta énektől mentes az korong, de ez valahogy mégsem hiányzik innen.
  
  
• Animals As Leaders - Weightless (US)
  
  A djent instrumentális istenei második sorlemeze is körülbelül annyira lélegzetelállító és újszerű, mint az első volt. A Tosin Abasi gitárfenomén által vezetett zenekar a Periphery mellett fektette le a djent alapköveit, mindezt úgy, hogy énekes nélkül nyomják. De ez ebből a zenéből valahogy nem is hiányzik, hiszen úgy tudtam az egész albumot tátott szájjal végighallgatni, hogy nem éreztem hiányát a vokalistának. Egy mestermű, zenei tökély lett az album. Egymást váltják a hathúros hedonizmus hozsannái, és a durva darálós dallamok. Az elcseszett alliterációért pedig valaki le fogja törni a kezem.
  
  
• Chimaira - The Age Of Hell (US)
  
  Nekem tetszik az új Chimaira. Mintha teljesen kicserélték volna őket, pontos, precíz, halálos csapást mérnek a hallgatóságra, úgy, hogy időd sem marad fellélegezni. Rühellem a dubstepet, de külön pirospont a Year Of The Snake dabtep feldolgozásáért! Profi anyag lett, az eredeti Year Of The Snake pedig az év metal száma. Period.
  
  
• Drive OST (US)
  
  Most egy kicsit nyilván meglepem a társaságot, amiért nem rock n' roll-t helyezek 2011 legjobb albumai közé, de a Drive c. film zenéje kétségkívül az egyik legjobban megkomponált, összeszedett/szerkesztett filmzene, amit életemben hallottam. A filmet és Ryan Gosling színészi játékát nem győzöm dícsérni, és imádni, de a filmhez készített zene legalább akkorát üt, mint a vizuális világ. Gyönyörű, eltalált, és lehengerlő. Szeressétek Ryan Gosling-ot! (thx. Zsófi!)
  
  
• La Dispute - Wildlife (US)
  
  Hangulatában éppen az album címét tükrözi a lemez. Olyan vad, zajos, érthetetlen elsőre, mint a vadvilág. Engem is ez az először kissé ködös, semmihez sem fogható atmoszféra fogott meg az album hallgatása közben. Az az érzés, amit az ember csak csukott szemmel élhet át. Ami egy sötét erdőbe kalauzolja, majd ott szabadonengedi. Jó érzés.
  
  
• Protest The Hero - Scurrilous (CA)
  
  Kanada legszuperebb exportcikke az érzelmi biztonság mellett a PTH. A srácok magyar producerekkel dolgoznak, imádják a füvet és kis hazánkat. Sorban a 3. nagylemezük ékes bizonyítéka, hogyha egy banda tud is és akar, nem ereszt le 1-2 korong után, és marad benne még fantázia. A kissé vinnyogós énekes, Rody saját bevallása szerint szégyenteljesen viselkedik a köz előtt, az arab kinézetű basszer a legmókásabb füves arc, aki hiba nélkül végignyom egy koncertet teljesen kész állapotban, a csendes-szakállas gitáros leginkább pedig egy 21. századi meg nem értett Raszputyin. Az album pedig zseniális, elejőtl a végéig átgondolt, és ötletes, én meg így a végére kifogytam a szavakból, ámen.

Beállok én is a sorba, és hamarosan közzéteszem becses kis blogomon az általam legnagyobbra tartott zenészek albumait, melyek a tavalyi esztendőben születtek.

Volt termés szépen.

Bár, már majd' másfél hete benne vagyunk az évben, nem indult valami jól.

Nem is a személyes dolgaimat helyezem előtérbe, csak úgy az év ívének (ismét új szót alkottam, ifjú Kazinczy ftw!) esését, holott a naptár szerint még csak az elején tartunk.

A kormány bukdácsol (vagy nem, csak cselesek és kivárnak), én sem találom a helyem (de nagyon rajta vagyok), meghalnak emberek körülöttem, amitől elszorul a szívem, és a Nokia 3310-es-ből épített fal sem véd már úgy, mint azt anno hittem.

Én mondjuk kurvára nem panaszkodom, nem vagyok az a fajta. Csupán látom, hogy a maják sejthettek valamit, pedig a spirituális dolgokban meg pláne nem hiszek. A hülye maják, tudtak valamit.

Ha csak a 9gag-et böngészed végig, látod, mennyi vicces poszt van december 21-ről. A sok idióta szerint pl. azért omlik majd össze világunk, mert megváltozott a zene iránt tanúsított igényességünk DNS-e. Gondoljunk csak bele, hogy a mai fiatalok tényleg Justin Bieber-t, Rebecca Black-et, LMFAO-t hallgatnak, vagy azt az elbaszott dubstepet, amit tényleg NEM BÍROK MEGÉRTENI. Persze, full mindegy. A zene is csak egy ciklikus jelenség, ami ugyanúgy vissza fog térni a gyökerekhez, mint a divat.

És majd röhögök a markomban, hogy már akkor szerettem a Led Zeppelin-t, amikor a többi ember még csak hallomásból sem ismerte.

Persze nem hiszek az összeesküvés-elméletekben, miért tenném. Nem nekem valók, én két lábbal járok a földön. Nem vagyok se optimista, se pesszimista, csupán realista.

Azt ne!